csillámpor

28. fejezet

Például egy sötétbarna szempáron, ami mindig feltűnik álmaimban.
S bosszant...
Bosszant az egész, hisz olyan megmagyarázhatatlan, hogy Ő se tudta mi
miért van, és hogyan tovább csak hagyta magát befolyásolni, mások alá
vetni a gondolatait, és eldobni a boldogságát.
Néha belenyugodok, s nem is azon őrlöm magam, hogy egy kapcsolatomnak
vége, hanem, hogy mennyire szánalomra, sajnálatra méltó az ilyen ember,
aki hamis barátokért eladta a lelkét.
Na és persze, képes lennék-e ilyet tenni én is?
Egyértelmű, hogy nem hisz felfogni sem tudom...

29. fejezet

Beleélni valamibe magunkat mindig könnyebb, mint mondjuk elfelejteni és túllépni a problémákon.
Vagy szimplán megoldani, de ez ilyenkor a túlzott indulatok és lelki fájdalom miatt fel se ötlik bennünk.
Bármily hihetetlen az ember akarva akaratlanul is minden dologba az emlékeket képzeli, látja bele, de se a környezetének, se magának nem meri bevallani, hogy hiányzik.
Letagadjuk mert meg akarjuk győzni a tudatalattinkat, letagadjuk mert dacolunk magunkkal és az érzéseinkkel, de leginkább félünk, félünk hogy az igazi énünk nem ér semmit, s nem kell senkinek...